Miért...

...is indul ez a blog?

Pár hónapja, mikor kiderült ez a kis fruktóz érzékenységem és az orvos utamra bocsájtott egy linkkel, ahol néhány zöldség és gyümölcs fruktóztartalmával lehet szembesülni, elég tanácstalanul álltam...most mégis hogyan tovább?
Mint a többi internetet használni és olvasni tudó, átlag állampolgár, én is belevetettem magam a különböző, hozzáértőnek tűnő (értsd: orvosi oldalak) portálok tanulmányozásába, miközben hetekig párizsis kenyéren éltem, mert mit is egyen az ember lánya, mikor egyik napról a másikra kiderül, hogy jó közérzetének záloga, ha az eddigi élelmeinek 70 %-át képező növényeket nagy ívben kerülgeti.
Minél hosszasabban tanulmányoztam a "szakirodalmat" annál inkább összezavarodtam. Az egyik szerint pl. ne együnk szilvát, a másik szerint igen, vagy az egyik szerint cukor helyett használjunk nyírfacukrot, a másik szerint kerüljük a cukoralkoholt.
Közben önkéntelenül is "belefutottam" a fránya fruktózba, vagy olyan szacharózba, amit marhára nem tolerált a szervezetem és különböző, ijesztő és fájdalmas tünetekkel adta tudtomra nem tetszését.
Miután a szigorú, gyümölcs és zöldség megvonási diéta gyógyulási eséllyel kecsegteti a hozzám hasonlókat, hát makacsul ragaszkodtam volna hozzá, hogy legalább az előírt, minimális hat hetet fruktózmentesen el tudjam tölteni. (Mit mondjak?....A mai napig nem jött össze.) Hat hét hosszú idő párizsis kenyéren, ezért aztán újra böngészni kezdtem. Recepteket kutattam volna, ha az a volna ott nem volna.
Sütit, esetleg fagylaltot lehet találni néhányat, vagy kis gyerekes anyukák blogbejegyzéseit, de én - már bocsánat - enni akartam. Mondjuk egy pörköltet vagy egy pizzat.
Fruktóz nélkül!
Felnőttként!